Bemutatkozás és témaválasztás

A Történelmi Áttekintés,

A XX. Század eleje és az I. világháború

Az I Világháborútól a II.

Világháborúig terjedő időszak

A II. Világháború: Britek a németek ellen

A világháború utáni navigációs követelmények

Az RDF és az ADF

A VOR és a DME

Szómagyarázat

Leadandó

Navigáció a XX. század előtt

A navigáció fő célja már az ősember első gyalogos sétája óta az, hogy gyorsan és pontosan meghatározhassuk a pillanatnyi helyzetünket, biztonságosan és gyorsan eljussunk A pontól B pontba. Meglepő módon, bár a navigáció sokat fejlődött az ősember első sétája óta, a navigációs alapvető viszonyítási pontok keveset változtak. Már az ókori civilizációk is jól ismerték, hogy bizonyos csillagok az éjszakai égen pontosan kijelölnek valamely égtájat. A legelső szakrális építményekről, mint Stonehenge-ről illetve a Gízai piramisokról is hamar kiderült, hogy alapvetően bizonyos Napállásokhoz, illetve alapvető égtájakhoz vannak tájolva. Tehát már az ókori emberek is képesek lettek volna a Földön meghatározni, hogy a Föld melyik szélességi köre mentén helyezkednek el, ha lett volna egy jó közelítésük a Föld valódi alakjára. Érdekes módon a hosszúsági fokok meghatározásának képességére egészen az 1700-as évekig várni kellett, amikor John Harrison megépítette az első igazán pontosnak nevezhető órákat, az ún. kronométereket. Bár a mérési módszerek rohamosan fejlődtek, a 2500 éves Stonehenge-i csillagvizsgálótól, amely képes volt kijelölni a téli-nyári napforduló pontos időpontját, a máig használatban levő szextánsig,

mely segítségével a delelő nap állásából megállapíthatóvá vált az, hogy pontosan melyik délkörön van a vitorlás, illetve a kronométerekig, amelyekkel összehasonlíthatóvá vált a helyi délidő a Greenwitchi délidővel, ily módon már kiszámíthatóvá vált, hogy milyen messze vagyunk a 0-dik szélességi körtől, ezek a módszerek mind csillagászati navigációt ún. asztrometriát igényeltek. Rögtön észrevehető, hogy a csillagászati módszerek egy nap csak bizonyos speciális időpontjaiban használhatóak, így csak viszonylag lassú járművek számára jelentenek valódi navigációs segítséget. Mindez a XX. század elejéig nem is jelentett problémát, mert a hajók még ma sem elég gyorsak ahhoz, hogy nagy távolságokat egy napon belül tegyenek meg. Ez volt azonban a felvirágzási időpontja egy másik közlekedési eszköznek, a robbanómotor által hajtott légi járműveknek.

A háttérkép egy Szkúner típusú hajót ábrázol. A vitorláskorszak királya volt több mint egy évszázadig a leggyorsabb földi közlekedési eszköz, egészen a gőzhajtású hajók, majd később a robbanómotoros közlekedési eszközök megjelenéséig. Mind a mai napig rendszeres résztvevője a különböző vitorlás gyorsasági versenyeknek. A kép Thomas Hoyne Last Leg to Glouchester (1982)-es képének reprodukciója.